A makramé, mint csomózási technika

Az egyre népszerűbbé váló makramé jól illeszkedik a korszak trendjeihez, története azonban több évszázadra nyúlik vissza. 

Történészek úgy vélik, hogy a makramézás művészete eredetileg a 13. századi arab világban alakult ki. A csomókat a szövés befejezéseként használták, elsősorban dekoratív, rojtos törölközőket, kendőket és fátylakat készítettek. Eredeti jelentése is az arab Migramah szóból származik, mely díszített fátylat jelent.

Függetlenül attól, hogy hol és mikor kapta a nevét, a technika valóban olyan régi, mint annak alapvető felépítése: a csomó, amelynek végtelen számú variációja, számtalan gyakorlati felhasználása van.

Európába a mórok hozták be, először Spanyolországban, majd Olaszországban terjedt el. A 15. században főként az itáliai zárdákban tanították erre a technikára mind a leány, mind a fiú gyermekeket. 

A 17. században angol matrózok kezdték el terjeszteni világszerte, akik a hajón az idő elütésére és saját kedvtelésükre öveket és függőágyakat csomóztak maguknak, az elkészült tárgyakat pedig a kikötőkben eladták a helyieknek.

Az 1970-es években élte újra reneszánszát a makramé, ruha, ágytakaró, falikárpit, vagy terítő formájában is előfordult szinte minden háztartásban. A hippi és grunge stílusok képviselői körében pedig nagy népszerűségnek örvendtek a makramé technikával készített, csomózott ékszerek is.

Az idők során a makramé sokat változott. Bár a vezérmotívuma még mindig ugyanaz, a mai tervezők sokféle anyaghoz használhatják, és kreativitásuknak köszönhetően egyre újabb és újabb területeken találkozhatunk makramé tárgyakkal.

Aki kedvet érez hozzá, ragadjon meg egy gombolyagot, és kezdjen el „kötözködni”, vagy válasszon a több száz DAMAKRAMÉ ékszer és dekoráció közül. 😉