Minden év februárjában – manapság már januárban is – különféle szivecskés tárgyak, ékszerek, dekorációk, sütemények, vagy éppen romantikus idézetek, üzenetek lepik el a közösségi médiák felületeit. Ilyenkor valamennyien felsóhajtunk – ki boldogan, ki kedvtelenül: „Ó, igen, mindjárt itt a Valentin-nap!” Mert bizony lehet imádni vagy utálni, de tény ami tény, a Valentin-nap beférkőzött az év legjelentősebb alkalmai közé.
Azt gondolhatnánk, hogy a dátummal már mindenki tisztában van, hiszen évről-évre, már hetekkel eme jeles nap előtt ellepik a boltok és webáruházak polcait a Valentin-napi ajándéknak szánt portékák.
A Google statisztikái mégis azt mutatják, hogy az egyik leggyakoribb kérdés – valószínűleg főként a férfiak körében – „Mikor van Valentin-nap?”
De miért pont február 14.? És mégis mit ünneplünk pontosan ezen a napon?
A Valentin-nap gyökerei egészen az ókori Rómáig nyúlnak vissza. Február közepén tartották ugyanis az akkor még Lupercalia (vagy Februa) elnevezésű termékenységi ünnepet, Lupercus, a farkas alakú istenség kiengesztelése céljából. A tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból álló eseményen két kiválasztott ifjú – egy fiú és egy lány – szinte teljesen meztelenül járták végig a város utcáit. Kezükben kecskebőrből készült korbáccsal ostorozták az útjukba kerülő járókelőket – főként a fiatal nőket, akik gyakran szánt szándékkal kerülték a velük való találkozást -, azt remélve, hogy ettől a rituális veréstől majd termékenyek lesznek. A fiatal lányok ezt követően Júnó, a szerelem istennőjének templomában szerelmi jóslásokat is kaphattak a jövendőbelijükkel kapcsolatban.
Egy másik legenda szerint Lupercalia ünnepén a nők bedobták neveiket egy edénybe, amiből a férfiak húztak. Az így kialakult párok az ünnepség idejére együtt maradtak, sőt, gyakran házasság is lett a dologból. Nem csoda, hogy a keresztény egyház rossz szemmel nézte a Lupercalia szabad szerető-választással összekapcsolódó pogány ünnepét.
A harmadik században, Rómában élt egy Valentin nevű keresztény pap. Ekkoriban rendelte el II. Claudius császár, hogy a fiatal férfiak nem köthetnek házasságok, ugyanis így jobb katonák válhattak az ifjakból – legalábbis az uralkodó szerint. Csakhogy Valentin szembe ment a császár akaratával, és keresztény módra megeskette a szerelmes fiatal párokat.
Az uralkodó ezért börtönbe vetette, és halálra ítélte a papot. Valentin összebarátkozott egyik börtönőre vak leányával. A legenda szerint a pap csodát tett és meggyógyította, visszaadta a lány látását. Valentin életét azonban ez a tette sem menthette meg. Kivégzése napján egy búcsúlevelet küldött a lánynak, amit úgy írt alá:
„A te Valentinod”. A hagyomány szerint így alakult ki a Valentin-napi üzenetküldés szokása.
Az ötödik század végén, 496-ban I. Geláz (Gelasius) pápa hivatalosan is elrendelte, hogy a szentként tisztelt Valentinra a pogány Lupercalia ünnepnapjával szinte pontosan egy időben, február 14-én emlékezzenek, egyúttal betiltva a korábbi ünnepet.
Nem kellett sokat várni arra, hogy a szerelem is beférkőzzön a keresztény hagyományba. A középkori Franciaországban és Angliában közhiedelem volt, hogy a madarak párzási időszaka február 14-én kezdődik, innen jött az ötlet, hogy a Valentin-napnak egyben a románc napjának is kellene lennie.
A Valentin-nap a 14. századi Angliában egyre népszerűbbé vált, mely nagyban köszönhető Geoffrey Chaucer angol költőnek, a Madarak parlamentje című költemény szerzőjének. A vers – mely a II. Richárd király udvarában megtartott 1383-as ünnepségre készült – arról szól, hogyan gyülekeznek a madarak ezen a napon Triász, a természet istennője köré, hogy így mindegyikük társra találjon.
A Valentin-nap hagyománya az angol kivándorlóknak köszönhetően jutott el Amerikába. A második világháború alatt pedig amerikai katonák hozták vissza és terjesztették Európában. A szerelmes üzenetek és virágcsokrok mellett megjelentek másféle, kreatívabb ajándékok is. Még ma is a legnépszerűbbek a bonbonok és a virágcsokrok, de ilyenkor számos üzlet igyekszik kínálatát az ünnepi igényekhez igazítani.
A Valentin-naphoz napjainkban már a világ szinte minden országában kapcsolódik valamilyen hagyomány. Ám ami világszerte hasonló: a szerelmesek minden évben valamilyen apró, vagy éppen nagyobbacska, romantikus ajándékkal igyekeznek meglepni egymást. Az online vásárlásnak köszönhetően még a lábunkat sem kell kitenni a lakásból, hogy megtaláljuk a megfelelő ajándékot. Sőt, a kreatívabbak akár saját maguk is készíthetnek valami kedves kis apróságot, például egy szív alakú makramé kulcstartót. 😉
Egy dolog biztos: szeretni egymást nemcsak Valentin-napon lehet és kell! Ha pedig van Bálint nevű ismerősöd, ne feledkezz meg róla azért, mert mindenhol azt hallod, hogy holnap Valentin-nap van!