Minden ékszerre igaz, de fülbevaló esetében még hangsúlyosabb az a tény, hogy egy hozzánk illő fülbevaló elképesztő módon megnöveli megjelenésünk fényét.
A fülbevaló formája, színe, kialakítása, anyaga olyan tényezők, melyek révén képesek vagyunk némileg változtatni az egész arcunk megjelenésén. Egy arcunkhoz illő fülbevaló révén szépségünk kiteljesedik, és az esetleges apró hibáinkról is elvonja a figyelmet.
A megfelelő darabot már könnyedén ki tudjuk választani arcformánkhoz igazodva (Fülbevalók arcforma szerint), de kevesen tudják, hogy a fülbevaló története egészen az ősidőkig nyúlik vissza.
A fülbevaló története
Már az ősi kultúrákban (Ázsia, Afrika, Dél-Amerika) is jelen volt a fülbevaló, amelyet vallási és kulturális céllal viseltek, főként az egyén közösségben betöltött szerepét, rangját jelezte.
A fülbevaló kezdetben állati csontokból, csigákból és növényekből készült, sok esetben amulettként viselték.
A nemesfémből készült fülbevalók eredete Perzsiához köthető, ahol nők és férfiak egyaránt viselték ezt az ékszert. A fülbevaló még a katonák általános megjelenéséhez is hozzátartozott.
A középkorban a Délkelet- és Közép-Európában szépen díszített fülbevalókat hordtak, de Nyugat-Európában nem kedvelték, soha nem jött igazán divatba, pedig az olasz reneszánsz alatt a nők drágakövekkel és nagy gyöngyökkel hódították a férfiakat.
A reneszánsz korban nagy hangsúlyt fektettek a szépen megmunkált, cizellált fülbevaló készítésére. Külön érdemes kiemelni Franciaország történelmének azt a szakaszát, amikor a Napkirály uralkodott. A király egész Európa legügyesebb, legnevesebb ékszerkészítőit gyűjtötte maga köré. Fülbevaló tekintetében is ekkor készültek a legkülönlegesebb darabok. A divat ekkor a három kis inga volt, ami drágakőből készült, ezt „girandoles”-nek nevezték. A 18. században mindenki – aki megtehette – briliánst hordott, nem csak nyakékként, de fülbevalóban is.
Néhány száz évvel ezelőtt a hajós emberek között is divatba jött a fülbevaló viselése. Ezt a korabeli leírásokból tudhatjuk, valamint a dokumentum-hűen elkészített kalandfilmekben is láthatjuk. A hajós emberek között a fülbevaló viselésének szimplán gyakorlati oka volt. Úgy gondolták, hogy ha a tengeren éri utol őket a végzetük és tengeri temetést kapnak, akkor is van esélyük arra, hogy holttestüket előbb-utóbb partra veti a tenger. Az értékes fülbevaló szolgált fizetségként annak az embernek, aki gondoskodott az egykori hajós számára a keresztény temetésről.
A rokokóban a lógós fülbevalók játékos mozgékonyságát szerették, a klasszicizmusban pedig pont az ellenkezőjét, a szigorú egyszerűséget. A biedermeier-korszakban ismét odafigyeltek a fülönfüggőkre, színesek lettek, feltűnőek, és főként aranyból és kövekből készültek.
Később ezek a formák cserélődtek, hol eltűntek, hol újra felbukkantak. A 20. században már műanyagból is készítettek ékszereket, fülbevalókat, a nyolcvanas években a nagy, harsány színű fülönfüggők jöttek divatba. Bár ezek egy időre eltűntek, az elmúlt pár évben újra reneszánszukat élik.
Mára a fülbevaló alapvető darabja mindennapjainknak. Vannak, akik egy bizonyos ékszert hordanak folyamatosan, de sokan inkább egész ékszerdoboznyit halmoznak fel belőle, hogy mindig a legjobb formájukat hozzák az öltözködésben is. Mindig vannak új darabok, új trendek, melyek a fülbevalók között is megfigyelhetők, de ha éppen nincs a legújabb divathoz passzoló ékszerünk, nyugodtan feltehetünk egyet a klasszikusokból.